Sziasztok!

Elzarándokoltam a híres Mont Saint-Michel-hez is. Maga az apátság nagyon szép, de a hegy maga kicsit csalódás volt, túlságosan sok bolt, sok busz, sok beton, sok tábla csúfítja el a helyet. Egyébként romantikus hely, Gábor, veled lehet, hogy jobban tetszett volna!

Igaz, hogy néhány részlete tényleg gyönyörű, ahogy a képeim is tanúsítják: 

1. Előétel: Andouille

Nemrég Maela meghívott magához vacsorázni. Együtt főztünk: bolognai ragut készítettünk, de tészta helyett spagettitököt kevertünk a szószhoz, nagyon finom volt! 
Főzés közben került elő valahonnan az "andouille", breton specialitás. Maela direkt nem mondta meg, hogy miből van, de én véletlenül tudtam. Ennek ellenére meg akartam kóstolni, mert azt hallottam, hogy nagyon jó. És tényleg! Nagyon finom, füstölt hús íze van. Elmondom, hogy készül: a malac belét alaposan megmossák, fűszerezik, rétegesen egymásba töltik, majd hónapokon át füstölik... Ezért nem akarta Maela elmondani! :-) De szerintem ez nem gusztustalan, a végeredmény nagyon finom. 

2. Főétel: Potimarron

Tökszezon van, a piacon is rengeteget lehet látni. Megtudtam, hogy mikróban is meg lehet sütni, úgyhogy nem kell sült tök nélkül maradnom. :) Nagyon szeretem. Ez a kicsi sütőtök állítólag édesebb, mint a nagyobb fajta.

3. Desszert: Kouign amann

Erről a breton specialitásról megoszlanak a vélemények: van, aki nagyon szereti, és van, aki szerint gusztustalan. Említettem már, hogy a sós vaj is helyi specialitás, de annyira, hogy nélkülözhetetlen az összes süteményhez. Azt mondják, hogy sós vaj nélkül nem is jó a süti. :) A kouign amann-t is azzal készítik természetesen. Rengeteget tesznek bele. A tészta csak úgy tocsog a vajtól, a tetején pedig ropogós karamellaréteg van. Nem hangzik rosszul, úgyhogy nemrég én is megkóstoltam. Nagyon finom, de annyira tömény és ragacsos, hogy csak teával együtt lehet megenni. Annyit, amennyi ezen a képen látható, pedig lehetetlen megenni akár egy hónap alatt is. (Bár... Challenge accepted!)

Másik desszert: Sós vajas karamellás palacsinta

A sós vaj meg a cukor a mániájuk! Mondjuk nem csodálom, a sós vaj tényleg a legjobb találmány, de szerintem akkor is erős pistával az igazi. A lényeg, a karamellöntethez is sós vajat kell használni, találtam is egy receptet, úgyhogy megpróbálom majd előállítani, csak az a baj, hogy mindig elfelejtek tejet vagy tejszínt venni hozzá. Addig is a piacon és bármelyik palacsintázóban lehet ilyet szerezni. 

Bónusz képrejtvény

Ez alkalommal sokkal nehezebb feladványt találtam, mint legutóbb. Aki ezt kitalálja, megkapja tőlem a tiszteletbeli "Erőspistás baguette blog gasztronómiai szakértője" címet. Ilyet otthon nem láttam, azért is kellett kipróbálnom. Íme a kép, várom a megfejtéseket!

Szombaton szerencsésen megrendeztük a magyar bulit! 

Edinánál voltunk, és hárman sütöttünk-főztünk: Edina túrós csuszát, Emma pogácsát, én pedig gulyáslevest. 

Az első vendégek időben érkeztek (ami végül is nem csoda, mert egyikőjük német), mi viszont megváltoztattuk az időpontot, és késésben is voltunk, úgyhogy a vendégeink is főztek velünk... A többiek, francia módra, jó későn jöttek, és ami elképesztő: hozták a barátaikat is, így végül kb. húszan lettünk! Az ételeknek nagy sikerük volt, az alkoholról a vendégeink gondoskodtak. Voltak olyan kis tündérkék is köztük, akik segítettek közben mosogatni is, olyan is volt, akivel együtt készítettük a csipetkét, szóval jó volt! 

Emma elhívta az aranyos meleg srácokat (az egyikőjük mosogatott is, ari), én viszont elhívtam a gengszter barátaimat, azonkívül Edinával szóltunk a legjobb arc osztálytársainknak is. Eredmény: a homofób gengszter és a berlini származású, de Amerikában nevelkedett meleg fiúcska Rennes-ben beszélget egymással a mi magyar partinkon! (Menü: gulyás és vodka.) Mindig vicces az ilyesmi. 

Érdekes amúgy ez a gengszer-téma. Azért rendesek ezek a gyerekek, mert szóltak, hogy ez csak abban az egy társaságban működik, és hogy mások előtt ne viccelődjek ilyesmivel, mert Franciaországban mindenki elfogadja (de csak elvi szinten) mások kultúráját, hogy ha azt mondom, hogy "pédé", akkor nem fognak kedvelni. Erre elmeséltem, hogy nálunk hogy megy általában a gay pride, és láttam rajtuk, hogy azért néha ők is szívesen megdobálnának záptojással egy-egy túlságosan merész transzvesztitát. 

Mindenesetre tanultam olyan kifejezéseket is, amiket minden társaságban használhatok, anélkül, hogy bárkinek a haragját kivívnám vele. (Ilyen például kisebbségiek esetén az "issu de la diversité", ez mindenhol megállja a helyét.)

Szóval a buli jól sikerült, másnap kicsit durva volt a konyha kitakarítása, de Edinával szépen megoldottuk a feladatot. Most pedig a többieken a sor! Csütörtökön ismét lesz buli, de ezúttal olyan, amire azt mondták, hogy nagy buli, ilyet még nem hallottam, igazából azt hittem, hogy az eddigiek is azok voltak, de ezek szerint nem... :D Meglátjuk. Az első világháborút lezáró fegyverszünet évfordulóját ünneplik ilyenkor a franciák (nov. 11.). Mondtam, hogy Magyarországon ez annyira nem egy örvendetes esemény, mert ugyan szép az, hogy véget ért a háború, de a békeszerződések után elvesztettük az ország területének 70%-át. Na mindegy, kedves, hogy hívtak, úgyhogy holnapután megtudom, milyen egy igazi francia buli! Nem hiszem, hogy ilyen IHB típusú lenne, mert nem BA-sokkal megyünk (úgy vettem észre, hogy az egyetem első három éve itt botrányosan könnyű, a "kicsik" minden nap buliznak, és nem gyengén), hanem a borkóstolós, tökfaragós társaságnál leszek, úgyhogy jó borokra és poénokra számítok. 

Időközben újabb érdekes ételeket kóstoltam meg, a legközelebbi poszt arról fog szólni. 

 Sziasztok!

Régen írtam új bejegyzést: ez azt jelenti, hogy szerencsére mindig van valami, ami lefoglal. A szünetben Saint-Malo után még sok érdekes dolog történt:

Csütörtökön az osztálytársaimmal találkoztam.

Pénteken Edinával és öccsével Vitré-ben jártunk, szép kis város nem messze Rennes-től.

Az a legszebb benne, hogy a régi kőházak gerendáit különböző színűre festik, így a régi városrészben szép, színes, omladozó házak vannak, meg egy nagy vár. 

Szombaton Halloween partira mentünk, mindenképp be kellett öltözni. Ez elég nagy kihívást jelentett, mert csak a legszükségesebb ruhákat és egy szemceruzát hoztam magammal. Végül a házigazda fekete tengerimalacát, Cole-t személyesítettem meg, ez Edina ötlete volt, és nagyon tetszett a két gazdinak. Ha szemfülesek voltatok, már láthattatok képeket erről facebookon. 

Ez az est elég nagy fordulópont volt: találkoztam új emberekkel, akik meghívtak egy bor-és ételkiállításra, ahol újabb embereket ismertem meg, akik elhívtak magukhoz vacsorára. Végül pedig tök jól összebarátkoztam velük.

Vasárnap volt tehát a borkóstolás. :) A többiek szerint körülbelül harminc bort kóstoltunk meg, nagy részük bordeaux-i vörösbor volt. Este pedig vacsora a kiállításon beszerzett borokkal, tökfaragással, sok jó poénnal. Megtudtam, hogy a "boire un café" (inni egy kávét) voltaképp a "baiser" (dugni) szinonímája. És kiderült, hogy a "Borra sör: meggyötör / Sörre bor: bármikor" népi bölcsességnek francia változata is van, de abban vörös és fehér borról van szó: "Blanc et rouge : rien ne bouge / Rouge et blanc : tout fout le camp".

(Ez körülbelül azt jelenti, hogy "Fehérre vörös: a helyén marad / Vörösre fehér: elhányod magad" - ezúton indítanék egy pályázatot: hozzászólásban várom a versbe szedett fordításaitokat, biztos ügyesebbek lesztek, mint én! Google Fordító és minden egyéb eszköz használata megengedett,  sőt, ha valakit megihletett a mondóka, ne fogja vissza magát, hosszabb költemények is jöhetnek. Személyes tapasztalatokból is lehet meríteni természetesen! :D)

A társaságból az egyik lány már volt Budapesten, úgyhogy akadt közös téma. 

Hétfőn egész nap aludtam. Már kezdtem azt hinni, hogy jól bírom a mértéktelen éjszakázást, gyaloglást és ivást, de hétfőn bebizonyosodott, hogy nem. Egy nap alvással visszanyertem az erőmet.

Kedden moziba mentünk Edinával és az új barátokkal, a Poulet aux Prunes-t néztük meg. Jó kis film, bár türelmesnek kell lenni hozzá, itt-ott túl sok benne a francia humor. Kicsit egyébként tartottam tőle, hogy az "aller au cinéma" tulajdonképpen a "boire un café" szinonímája, de szerencsére nem, vagy legalábbis nem minden esetben. Lényeg, hogy jófejek voltak a fiúk! :)

Sokat röhögtem azon, hogy különböző dolgokról el kellett dönteni, hogy a "pédé" (buzis) vagy a "gangster" (király) kategóriába tartoznak-e. Íme egy-két példa:

Tequila ízű sör, mely igazából sem a sörre, sem a tequilára nem hasonlít, de nagyon édes (Desperado): pédé

Körhinta (különösen halottak napján), Disney Land, Született feleségek: pédé

Borkóstolás (és közben berugás): gangster

Egy nagy plüssmajommal beszélgetni részegen: erről megoszlanak a vélemények. :D

Annak örömére, hogy új barátokat találtunk, és hogy megköszönjük a meghívást a Halloween partira, Edinával holnap este magyaros estet szervezünk. Erről szerintem külön poszt lesz. 

Várom a verseket! Hamarosan újra írok.

 Sziasztok!

Korábban írtam, hogy szeretnék elmenni a tengerpartra, Saint-Malo-ba. Tegnap sikerült kivitelezni a tervemet. 

Autóval mentem: van egy honlap (covoiturage.fr), ahol olyan emberek találkozhatnak, akiknek van hely az autójukban, vagy utaznának valahová. Az utasok megosztoznak a benzin árán, a vezető is jól jár. (Mint a Telekocsi, csak tényleg működik). Itt nagyon sokan utaznak így, főleg egyetemisták, mert a vonatjegy töredékébe kerül, kényelmes és főleg: megbízható! (Mindenkinek ajánlom ezt a módszert.)

Még nem kelt fel teljesen a nap, mikor Saint-malo-ba értünk. :) Két lánnyal utaztam együtt, ők hajóval mentek tovább Angliába. Együtt reggeliztünk, aztán nekivágtam a városnak. Nem volt térképem, se útikönyvem, nem tudtam, merre kell menni, csak elindultam a régi városfalak felé, és olyan szép napom volt!

Ahogy elindultam, rögtön ez a látvány fogadott: 

A várfalakon körbe lehet sétálni a régi városrészt. Olyan, mint a Labirintus című filmben, teljesen! Gyönyörű volt. A város után a tengerpartot is megnéztem.

Októberben sétálni a tengerparton, ez annyira abszurd, egyszerűen alig tértem magamhoz. :)

Együtt ebédeltem egy lánnyal (Couch Surfing), attól kicsit erőre kaptam, és folytattam a felfedezést. Egyébként előre szóltak az ismerőseim, hogy véletlenül se a parton ebédeljek, mert támadnak a sirályok! :D Nem próbáltam ki, de igaz lehet!

Megnéztem a régi székesegyházat is. 

Végül visszamentem a tengerhez, és mivel apály volt, besétáltam egy árapály-szigetre, és megnéztem Chateaubriand sírját. (Persze egyből eszembe jutott a Génie du Christianisme, de ez hamar elmúlt... :D)

A szigeten készítettem ezt a képet, melyen az egész óváros látszódik: 

Este 8 után értem haza, kb 12 órát aludtam. Nagyon jó nap volt! Ezzel az utolsó képpel búcsúzom: 

 Szerencsére nem csak tanulással és furcsa ételek elfogyasztásával töltöm az időmet. :)

Szombat a piac napja. Facebook-on jeleztem, hogy mennék, így szerencsére most nem egyedül voltam: Edina, egy osztálytársunk és az ő barátnője jöttek velem. Szuper volt, mint mindig! Szerintem ez az állandó programok közé kerül. Megtudtam, hogy dél körül kell menni, mert akkor már találhatunk leárazott zöldséget és gyümölcsöt. Hmm a piac! Nem tudok vele betelni. Egyszerűen... annyira szép. 

Csütörtök a bulizás napja. A bárok és az utcák zsúfolásig megtelnek egyetemistákkal, de annyira, hogy a beszédes nevű "Rue de la Soif"-on járni sem lehet, csak a tömeggel hömpölyögni. Hangulatos! Mondjuk sikerült is elvesznem legutóbb... Ajjaj, kicsit béna vagyok, mondjuk így szerencsésen elértem a buszomat.

Legutóbb Edinával indultunk bulizni, egy kollégiumba mentünk, ahol még egy magyar lánnyal, Emmával és más külföldi diákokkal találkoztunk. Más diákokkal... Szóval, igen. Véletlenül használtam ezt a szót, de tényleg azok voltak: életemben először két meleg fiúval is találkoztam. És olyan aranyosak voltak! :) Jófejek, na. A beszélgetések főleg franciául és angolul zajlottak: a francia mindenkinek idegen nyelv volt, és így ahányan voltunk, voltaképp annyiféle franciát beszéltünk, és ez szerintem érdekes. Az is nagyon jó, ahogy az angolul beszélők beszélnek egymással. Egy új szó: "breakfeast". (Reggeli, nagy mennyiségben.) :) 

Ami az ivást illeti, igyekszem megfelelni a kelet-európaiakkal szemben támasztott elvárásoknak, vagyis nem utasítom vissza az alkoholt. :) De ne aggódjatok, azért nem is viszem túlzásba.

Ha már így szóba került Kelet-Európa: egy osztálytársam bevallotta, hogy a legtöbb francia számára Ausztria után már csak kábé Oroszország létezik. Igaz, mi is mindig azt mondjuk és halljuk még, hogy "kint az EU-ban" (n'est-ce pas ?), de már mégiscsak 2004 óta itt vagyunk benne, és közben még mindig "Oroszország" vagyunk. 

Tegnap volt az 1956-os forradalom 55. évfordulója, és bár itt nem nagyon érdekel senkit, én azért nem feledkeztem meg róla. :)

A mai nappal pedig elkezdődött az őszi szünet! A telekocsi francia változatával szeretném megismerni a környéket. Szombaton jelmezes buli. Szóval... lesz még poszt!

Szép hetet mindenkinek!

 Szaisztok!

Mai posztomban néhány érdekes helyi ételt fogok bemutatni.

1. Kecskesajt fügedarabkákkal

Igen, rögtön a legfurcsábbal kezdtem. :) A kecskesajt nagyon ízlett, gondoltam, ez sem lehet annyira rossz. Megkóstoltam. Úúúú. Nagyon sós dolog nagyon édes valamikkel. Nem is tudtam eldönteni, hogy jó-e, annyira furcsa volt... Végül arra a következtetésre kellett jutnom, hogy inkább nem olyan jó...

2. Almasör (cidre)

A legjobb! :) 

3. Biosör (breton nemzeti szimbólumokkal)

Állítólag hajdina van benne... Hmm... Finom, erős. De a cidre jobb egy kicsit!

4. Gesztenyelekvár

Ilyet még életemben nem láttam, úgyhogy muszáj volt kipróbálni. :) Később láttam, hogy van gesztenyelekváros joghurt is... Ahhoz nem volt bátorságom. Gesztenyepüré és cukorszirup elegye tulajdonképpen. Nem rossz, de nem is nagyon jó.

5. Sokmagvas baguette

A legjobb, ami nem folyékony! :D Mák is van benne. Majdnem megközelíti az érdi (Műp...) Soós Pékség répás kenyerét.

6. Galette

Hajdinalisztből, tej nélkül készítik ezt a sós palacsintát. Kolbásszal és mustárral lehet kérni, illetve tojással, sajttal, kecskesajttal, sonkával és/vagy hagymával. Én lecsóval enném. (Hamarosan...) Mint mindenhez, ehhez is  kiválóan illik az Erős Pista. Nem is hinnék a franciák, mennyire hiányzik nekik a darált erős paprika.

7. Figyelem!

Képrejtvény következik! Aki figyelmesen olvasta a bejegyzést, kitalálhatja, mi van ezen a kis tányéron. :-) Bár ti jól ismertek, úgyhogy nem lesz nehéz dolgotok.

 Vasárnap reggel közelebbről is megnéztem a nagy mezőt. :)

Sziasztok!

Szép, napos hétvége van! Ma reggel kipihenten ébredtem napfelkeltekor, és elhatároztam, hogy bemegyek a belvárosba, és megnézem a piacot megint. Jó ötlet volt! Mmmmm olyan jó illata volt a sok gyümölcsnek, meg a sült húsnak, meg a fűszereknek. A zöldségek pedig olyan szépek! 

Győződjetek meg róla Ti is:

www.dropbox.com/gallery/27785220/2/Rennes/Piac 

 Sziasztok!

Ahogy várható volt, nagyon felhalmozódtak a feladataim az utóbbi időben, így a blog is lassabban halad. Aludni nem nagyon szoktam, viszont már volt sikerélményem is az egyetemen! Ugyanakkor legtöbbször még mindig nagyon lesújtó, hogy bizonyos szövegek esetén meg sem közelítem azt a színvonalat, amit a többiek nyújtanak. Nem mintha panaszkodnék! Még mindig úgy gondolom, hogy szuper, hogy itt lehetek.

Hétfőn másik szállásra kellett költöznöm. Megnéztem neten, hol az új szállás: beírtam a címet a google-be, és megnéztem a térképet, mint mindig. Megnéztem azt is, milyen busszal lehet odajutni.

FIGYELEM! Most egy hasznos tanács következik: ha bőrönddel mentek valahová, SOHA ne bízzatok a google-ben! :D MINDIG nézzétek meg az adott hely honlapját, ha van! És MINDIG nézzetek buszmenetrendet a neten!

Miért mondom vajon ezt? Pont az történt, hogy nagyon nehezen, de eljutottam oda, ahova a térkép alapján gondoltam, hogy kell menni. Megtaláltam az utcát. Megnéztem a házszámot. Mondom, ilyen nincs. Körülbelül 80 házszámnyival voltam a szállásomtól. Végül gyalog kellett továbbmennem, ugyanis nem volt busz: mint kiderült, azon a vonalon kb. napi ötször megy csak a busz, ez az én esetemben azt jelentette, hogy 2 órával később. És én ezt csak ott láttam a helyszínen!

Ezzel a szép térképpel illusztrálom az elmondottakat:

Ezt a részt egyébként úgy hívják, hogy Longchamps. Mondom, de hülye név ez egy ilyen nagy városban (azt jelenti, hogy hosszú/nagy mező). Viszont ahogy ott gyalogoltam az új szállásom felé, rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem hülyeség: az ott konkrétan egy k... nagy mező! :D (Nem egy park, ahogy a térkép alapján gondoltam.) Szóval most egy szép nagy mező mellett lakom! :D Király! Jó a levegő, szép a kilátás, nyugodt minden. Még lovacskák is vannak, az ablakomból pont látszódnak, ahogy a bazi nagy mezőn legelésznek és szaladgálnak. 

Egy nagy bevásárlóközpont is van itt, mögötte pedig, mint kiderült, olyan buszmegálló van, ahol még meg is áll a busz. :-) 40 perc alatt bent vagyok az egyetemen. Igaz, hogy ezen a héten pont sztrájk van, de korán reggel és este normálisan járnak a buszok. A bevásárlóközpont túlsó felén már nem mező van, hanem szép kis kertes házak, fák, szép utcák.

Annak is nagyon örülök, hogy a város legszebb terén megyek át minden reggel, itt szállok át a buszról a metróra. :-) Ide jöttem mindig sétálni, mikor elkezdtem felfedezni a várost, és itt ettem az osztrigát is.

Búcsúzóul itt van ennek a szép térnek egy kicsi részlete. :-) Szép napot kívánok nektek, szaisztok! 

hogy milyen gyakran változik ezeknek a bicikliknek a száma csupán egyetlen éjszaka alatt! Az első képen lévők itt vannak pont az ablakom alatt. 

Sziasztok!

Hétfőn kezdtem az egyetemen: a tanszék igazgatója fogadott, megbeszéltük, milyen órákra fogok járni. Én természetesen minél többet ki szerettem volna próbálni, tudjátok, hogy megy ez. :-) Elvileg az európai fordítóképzéseket összehangolják, ennek ellenére kiderült, hogy a rennes-i fordítóknak egész más óráik vannak, mint nekünk. Végül úgy döntöttünk, hogy az elsőéves, fordító mesterszakos diákok óráira fogok járni. Az első óra már elkezdődött, mikor bementem, senki se tudta, hogy ki vagyok, miért mentem be, és hogy kerültem oda... Szóval vicces volt! A tanárok lelkesen fogadtak, a többiek is aranyosak voltak az első perctől. Sokan vannak, akik már voltak Erasmus-szal külföldön, szóval tudják, hogy milyen lehet nekem, és fel is ajánlották a segítségüket. :-) Később egy magyar lánnyal is találkoztam. Ő is aranyos, de ő is azért jött ide, hogy a francia beszédet gyakorolja, ezért igyekszem nem nagyon zavarni. Az órák kiválasztásában azért elég sokat segített!

Annyira nagy szerencsém volt, hogy pont az elsősök első közös bulija előtt egy nappal érkeztem meg az egyetemre. Azt mondták, hogy engem is szívesen látnak. Kedden este egy parkba mentünk grillezni, nem messze az egyetemtől. A park hatalmas, éjszaka is nyitva van, és vannak benne tűzrakóhelyek, egy ilyennél táboroztunk le. 

Természetesen már a tűzgyújtás is nehézségekkel járt, de persze mindenből viccet csináltak, közben pedig előkerültek a különböző alkoholos italok is. :D Először mindenki azzal kezdett el beszélgetni, akivel a szünetben szokott, később azonban mindenki odament mindenkihez, ráadásul a "Kérsz ebből egy pohárral? Nem tudom, hogy mi lehet..." vagy hasonló mondatokkal nagyszerű társalgásokat lehetett bevezetni. :-) A tűzgyújtás tényleg jó sokáig tartott, mire elkezdődhetett a sütögetés, már le is ment a nap. Ezután csak annyit lehetett látni, hogy éppen mi sül a rácson, ugyanis a Holdon kívül semmilyen fényforrás nem volt a közelben. Néha egy-egy felvillanó vaku és a néhány másodpercen belül jelentkező röhögés mutatta, hogy senkit nem zavart a sötétség. :D

Ezután mindenki röviden bemutatkozott. Ez úgy zajlott, hogy fel kellett mászni egy padra, és miközben valaki a szemedbe világított egy zseblámpával, de úgy, hogy semmit ne láss, kellett mondani valami hülyeséget. Úgy adódott, hogy én elmondtam, hogy mit jelent Sárközy neve, ha úgy ejtjük ki, hogy "szarkozi", ennek felettébb nagy sikere volt. Ezután még a Star Wars emlékezetesebb mondatait osztottam meg velük magyarul. (Hozzátenném, hogy ezeket nem én találtam ki, hanem ők kérdezték.)

Szerencsére ennél komolyabb témákról is sikerült beszélgetni a többiekkel, sokakat érdekeltek különféle társadalmi kérdések, szóval a hülyéskedés mellett azért rendes beszélgetések is zajlottak. 

Az egyetem egyébként hatalmas, Franciaország egyik legnagyobb egyeteme, ráadásul egy egész kicsike városban. És rengeteg diák van, mindenhol csak diákok vannak! Ezt csak azért hangsúlyozom ennyire, mert még nem láttam ennyi egyetemistát egy helyen. Ráadásul sok épület is van, és az épületek egyenként is olyanok még nekem, mint a labirintusok, remélem, hogy gyorsan meg fogom szokni. 

Mától kezdve pedig diákigazolványom is van, szóval... király! :D

A feladatok nagyon nehezek. A franciák mindent lefordítanak franciára öt perc alatt, nekem ennél jóval több idő kellene. Ma például egyik órán (Trados-os volt) egy fénymásolókról szóló szöveget fordítottunk. Egy franciának alap szöveg, de nekem keresgélni kellett, hogy hogy mondják azt, hogy "connect to power" (egyébként kiderült, hogy ezt sehogy se mondják), meg ilyesmik. Szóval ez kicsit elbátortalanított, a többi feladatról nem is beszélve. Megpróbálom összeszedni magam, meglátjuk, hogy sikerül.

 Ma arról fogok írni, milyenek itt az emberek. :-)

1. Közlekedés

Amíg a városban csatangoltam, megfigyeltem, hogy én vagyok az egyetlen, aki megáll a piros lámpánál. Néhány vezető pedig annyira udvarias, hogy a zöld lámpánál is megáll, hogy a gyalogos átmenjen. Ez nagyon furcsa számomra, úgyhogy volt már olyan, hogy az autó is állt, meg én is. Inkább nem üttetném el magam véletlenül se, de az se jó, ha megállítom a forgalmat, szóval ebbe még bele kell jönnöm. Olyan is van, hogy nincs lámpa, és érdekes módon ott egyértelműbb, hogy mit kell csinálni. :)

Most, hogy van érvényes bérletem, szabadon metrózhatok, ez kikapcsolódásnak se rossz, amikor már nincs kedvem tanulni. Itt is láttam, hogy milyen rendesek tudnak lenni az emberek egymással: egy metrójegy egy óráig érvényes (és át is lehet szállni vele), viszont 20 percnél tovább lehetetlen utazni ezen a vonalon. Ezért nagyon megszokott, hogy aki kijön a metróból, az odaadja a jegyét valaki másnak, vagy pedig leteszi az automatára, így egy másik utas még simán használhatja. :) Ez nagyon kedves gesztus szerintem.

Sokan járnak biciklivel. Lehet kölcsönözni is, és ha az egyik állomástól fél óra alatt odaérsz a másikhoz, akkor ingyenes. Ezt is ki kellene próbálni! Buszok is vannak, de még azokon nem igazodtam ki. A metró a kedvencem, és szerencsére mindent megtalálok a metró vonalán, szóval ez is nagy szerencse. 

2. Bevásárlás

Tegnap találkoztam egy lánnyal, Maelával, akit szintén a couchsurfing-en ismertem meg. (Király ez az oldal!) Elmentünk bevásárolni a piacra. Hetente egyszer van piac a belvárosban, minden szombat délelőtt. Ilyenkor persze az egész város összegyűlik egy viszonylag kicsi téren. Egyből a bio-standok felé vettük az irányt. Nagyon jó ez a piac, csak nem értem, miért ilyen ritkán tartják. Miután végigjártuk a standokat, bementünk a csarnokba, ahol halat, sajtot, húst, kenyeret és bort lehetett venni. Minden olyan jól nézett ki! De sajnos elég drága is volt minden. Végül vettem paradicsomot, hogy feldobjam az erős pistás kenyeret, ezen kívül pedig egy nagyszerű találmányt: a sós vajat. Szerintem majd viszek haza! A sós vaj a legkirályabb. Otthon is lehet kapni, de kb drágább, mint itt (biztos azért, mert itt gyártják). Mivel a piac elég zsúfolt volt, nem maradtunk sokáig, pedig még el tudtam volna nézni egy ideig! A bevásárlás után visszamentünk a Szent Anna térre, ahol leültünk egy kis vendéglő asztalához. Maela két barátja is csatlakozott. Kérdezték, hogy ettem-e már osztrigát. Bevallottam, hogy nem, úgyhogy javasolták, hogy próbáljam ki. :D Az osztriga helyi specialitás. Jó ötletnek tűnt, úgyhogy rendeltünk 4 adagot. :) Amíg vártunk, emlékeztettek rá, hogy az osztriga még él, amikor megesszük, és azt tanácsolták, hogy rágjam meg kicsit, hogy megdögöljön. (Fúúúj!) Aztán következtek a különböző viccek, hogy mit csinál az osztriga, miután az ember lenyeli, szóval vidám hangulatban vártuk az ízletes ételt. :D Mikor az elsőt megettem, nagyon örültek neki, és üdvözöltek Bretagne-ban. Különben elég finom volt, de nem ez lett a kedvenc ételem.

Vannak más helyi különlegességek is, mint például a Breizh Cola vagy a kolbászos palacsinta, ezeket is mindenképp meg szeretném kóstolni. :)

Találtam tegnap egy rendes élelmiszer-boltot, csupán egy metrómegállónyira van tőlem. Mivel piac nincs minden nap, és ha van, akkor is elég kaotikus, ezentúl itt fogok vásárolni. Most már értem különben, miért nincs franciául olyan szó, hogy olcsó. Nincsenek olcsó dolgok. :) Minden jó minőségű, de azt meg is kell fizetni. Szerencsére jól ki tudok jönni az ösztöndíjamból. Ha okosan csinálom, arra is marad pénzem, hogy egy napra elmenjek St Malo-ba, egy tengerparti kikötővárosba, ami innen 70 km-re van (kb. óránként megy vonat innen a szomszédos állomásról). 

3. Utca

Összességében úgy látom, hogy rendesek itt az emberek egymással. Vannak, akik rámenősebbek, és leszólítanak az utcán, de ez ritka. Ha valamit kérdezek, vagy segítséget kérek, bármelyik járókelő szívesen válaszol. Mikor pénzt kellett váltanom, az is simán ment. A boltokban annyira nem mosolygósak, a pékségekben inkább. A város tele van egyetemistákkal, nagyon sok a fiatal. Szinte csak fiatalok vannak mindenhol. 

Holnap lesz az első napom az egyetemen, már nagyon várom, jó lesz végre megismerkedni a többiekkel! És persze ezzel együtt több dolgom is lesz, de azért megpróbálok majd mindenről beszámolni.

Sziasztok!

Sziasztok!

Ismét jelentkezem Rennes-ből, a városból, mely minden este megtelik nagyon hangos madarakkal. :D Olyan érdekes! Nem tudom, milyen szerzetek lehetnek, de szinte elsötétítik az eget, mielőtt lemegy a nap. Reggel meg sirályok vannak. Ma korán keltem, hogy megnézzem, mi történik itt reggel. Igazából semmi. :D Reggel 8 körül kel fel a nap, este is kb. 8-kor megy le. Ez nagyon tetszik nekem, nem is lesz nehéz megszokni. Itt egyébként teljesen nyári idő van, még szerencse, hogy hoztam rövidnadrágot. 

Úgy érzem, kezdem megismerni a várost. Tegnap elsétáltam egy fénymásolószalonba, amit a neten találtam, közben kicsit körülnéztem a belvárosban: szűk utcák, kőházak vannak arra, meg elvétve nagyobb terek és nagyobb kőházak, ezek a nagyok fehér színűek. (Egyébként egészen olyan ez a hely, mint Eger, vagy egy hasonló magyar város, még kutyaszar is van az utcán.) A fénymásolóból a postára mentem, megkaptam az első havi ösztöndíjamat! Még van belőle. :-) Ezután egy boltot kerestem, hogy bevásároljak. Ez volt a legérdekesebb! Összesen három szusibár van a közelben, 2 szex shop, néhány ázsiai étterem, rengeteg pizzéria, és minden házban van egy török gyorsétterem vagy egy pékség (ezek közül csak ennek az utolsónak örülök), viszont nem találtam egy rendes élelmiszerboltot sem! Útközben volt egy kínai közért: úgy látszik, itt nem éttermet nyitnak, mint nálunk, hanem ilyen kis koszos közértet, ahol inkább nem vettem semmit. A másik irányban volt egy másik bolt, itt közel-keleti tulajdonosokkal találkoztam. Ide kár volt bemerészkedni! Koszos volt és büdös, nem is értem, hogyan lehetséges ez. Visszasírtam a kínai boltot. Hazafelé bementem egy helyre, ezt már korábban is láttam Wootzee-val. Ez volt az utolsó reménységem. Jobb híján ide fogok járni, itt vannak könnyen elkészíthető ételek, mint tészta, rizs, tojás, tea, stb. És sör! 

A város felfedezését ma folytattam. Eleinte kis térképeket rajzolgattam magamnak, most már elég, ha vetek egy pillantást a google térkép-re, és már nagyjából tudom, merre kell menni. Az első feladatom az volt ma, hogy készíttessek egy kártyát, amellyel a városban utazhatok. Ehhez kellett egy igazolványkép. Megnéztem a neten, hogy lehet-e itt a pályaudvaron csináltatni. Lehet! Le is mentem körülnézni, és pont ott van az automata, amerre minden nap menni szoktam. Nahát. Beültem. Megnyomtam a gombokat, raknám be a pénzt, de nem fogadta el, fel kellett váltanom apróra. Oké, második próbálkozás. Sikerült bedobni a pénzt, elfogadta. Azt mondja: "Kérem, tartsa be a következő utasításokat!" Na, mondom, izgalmas. Erre azt mondja: "Kérem, ne mosolyogjon, és ne nyissa ki a száját!" Erre természetesen úgy kellett röhögnöm, hogy alig bírtam visszafogni magam. Végül persze ez lett a legbénább kép, ami valaha készült rólam. Nem baj, ide jó lesz két hónapig. :-)

Aztán következett a metrózás! Nagyon jó kis metró van itt, szép, modern, kényelmes, gyors. Szeretem itt a metrót. Ha már arra jártam, megnéztem az egyetemet is, így már tudom, hová kell mennem hétfőn. 

A délutánt itthon töltöttem, tanulgattam, de estére annyira meleg lett a szobámban (nyugati fekvésű), hogy nem bírtam tovább, elmentem sétálni. Annyira sokat sétáltam, hogy még a lábam is megfájdult, de nagyon jól esett! A belvárosba mentem, tettem egy nagy kört, végül egy parkon át jöttem vissza. Sötétedésre értem haza. 

Hamarosan írok újra, addig is jó hétvégét mindenkinek!

A Liszt Ferenc repülőtér 2B terminálja nagyon szép! Lehet látni, ahogy felszállnak a gépek. Aztán az enyém is felszállt - aludni akartam a gépen, de inkább néztem a felhőket, jó volt nappal repülni. Jó ez a Malév. Viszont nagyon érdekes volt az átszállás Párizsban: minden szépen ki volt táblázva, a 2D terminálból kellett eljutnom a 2G-be. Na, mondom, tök jó, biztos itt van közel, még a nyíl is mutatja. Aha: nemcsak hogy nem volt közel, de szerintem egyenesen egy másik városban volt! Busszal kellett menni, nem keveset. Már azt hittem, hogy busszal megyünk Rennes-be. Ráadásul olyan dallamot játszottak be minden megállás előtt és után, hogy azt hittem, szellemvasúton vagyok. (Az a szó jutott róla eszembe, hogy "spooooky".) Szerencsére nem jártam úgy, mint Bástya elvtárs a Kommunista Szellem Vasútján, de nagyon közel jártam hozzá. 

A lényeg, hogy sikerült megtalálni a megfelelő terminált. Szerencsére jó sok időm volt, visszafelé neccesebb lesz, főleg, ha buszozni kell. Ez is nagyon szép volt, és innen is lehetett nézni a felszálló gépeket. Voltak nyugágyak is, meg mindenféle fotel, szóval nagyon tetszett! Ez a gép viszont már kicsi volt, zsúfolt és kényelmetlen, itt sem tudtam aludni, de nem baj, mert nem volt olyan hosszú az út. Itt is jó volt a leszállás, jó sok mindent láttam az ablakból, mondjuk valamiért ijesztő is volt. Végül szerencsésen megérkeztem, Wootziee tényleg ott várt, és elkísért a szállásomig. Bírom, hogy vannak ilyen rendes emberek. Este még motoroztunk is! Zsír volt. 

A szállásom szuper! Egy pályaudvar mellett van, ami Budapesten végzetes lenne, itt viszont azt jelenti, hogy van mellette egy üvegpalota, aminek a túloldalán van egy szép tér, fák, mozi, szép házak. Zaj nincs. Belül is igényes, még egy saját kis konyhácskám és fürdőszobám is van, ami egy kollégiumban nem lenne. Az a hátránya a kolihoz képest, hogy nincs tele egyetemistákkal, így egyedül maradtam, de legalább, kb egy hete először, most aludhatok egy jót.

Holnap nem fogok csinálni semmit. Max megnézem a szép házakat. :) és keresek ennivalót. Igazából kíváncsi vagyok, mi lesz az, mert még semmi ötletem sincs, és nem ismerem a lehetőségeket. Erős Pistát hoztam. :D Elég nagy az esélye annak, hogy két és fél hónapig a blog neve a fő táplálékom is lesz egyben.

Most már tényleg muszáj aludnom. Hamarosan jelentkezem!

 Sziasztok!

Néhány óra múlva indulok... A jó hír, hogy megvan a szállásom (még internet is lesz). Wootzee kijön elém a reptérre, úgyhogy látszólag jól indul a dolog! :D 

Legközelebb már Rennes-ből írok. Jó éjt mindenkinek!