Szombaton szerencsésen megrendeztük a magyar bulit! 

Edinánál voltunk, és hárman sütöttünk-főztünk: Edina túrós csuszát, Emma pogácsát, én pedig gulyáslevest. 

Az első vendégek időben érkeztek (ami végül is nem csoda, mert egyikőjük német), mi viszont megváltoztattuk az időpontot, és késésben is voltunk, úgyhogy a vendégeink is főztek velünk... A többiek, francia módra, jó későn jöttek, és ami elképesztő: hozták a barátaikat is, így végül kb. húszan lettünk! Az ételeknek nagy sikerük volt, az alkoholról a vendégeink gondoskodtak. Voltak olyan kis tündérkék is köztük, akik segítettek közben mosogatni is, olyan is volt, akivel együtt készítettük a csipetkét, szóval jó volt! 

Emma elhívta az aranyos meleg srácokat (az egyikőjük mosogatott is, ari), én viszont elhívtam a gengszter barátaimat, azonkívül Edinával szóltunk a legjobb arc osztálytársainknak is. Eredmény: a homofób gengszter és a berlini származású, de Amerikában nevelkedett meleg fiúcska Rennes-ben beszélget egymással a mi magyar partinkon! (Menü: gulyás és vodka.) Mindig vicces az ilyesmi. 

Érdekes amúgy ez a gengszer-téma. Azért rendesek ezek a gyerekek, mert szóltak, hogy ez csak abban az egy társaságban működik, és hogy mások előtt ne viccelődjek ilyesmivel, mert Franciaországban mindenki elfogadja (de csak elvi szinten) mások kultúráját, hogy ha azt mondom, hogy "pédé", akkor nem fognak kedvelni. Erre elmeséltem, hogy nálunk hogy megy általában a gay pride, és láttam rajtuk, hogy azért néha ők is szívesen megdobálnának záptojással egy-egy túlságosan merész transzvesztitát. 

Mindenesetre tanultam olyan kifejezéseket is, amiket minden társaságban használhatok, anélkül, hogy bárkinek a haragját kivívnám vele. (Ilyen például kisebbségiek esetén az "issu de la diversité", ez mindenhol megállja a helyét.)

Szóval a buli jól sikerült, másnap kicsit durva volt a konyha kitakarítása, de Edinával szépen megoldottuk a feladatot. Most pedig a többieken a sor! Csütörtökön ismét lesz buli, de ezúttal olyan, amire azt mondták, hogy nagy buli, ilyet még nem hallottam, igazából azt hittem, hogy az eddigiek is azok voltak, de ezek szerint nem... :D Meglátjuk. Az első világháborút lezáró fegyverszünet évfordulóját ünneplik ilyenkor a franciák (nov. 11.). Mondtam, hogy Magyarországon ez annyira nem egy örvendetes esemény, mert ugyan szép az, hogy véget ért a háború, de a békeszerződések után elvesztettük az ország területének 70%-át. Na mindegy, kedves, hogy hívtak, úgyhogy holnapután megtudom, milyen egy igazi francia buli! Nem hiszem, hogy ilyen IHB típusú lenne, mert nem BA-sokkal megyünk (úgy vettem észre, hogy az egyetem első három éve itt botrányosan könnyű, a "kicsik" minden nap buliznak, és nem gyengén), hanem a borkóstolós, tökfaragós társaságnál leszek, úgyhogy jó borokra és poénokra számítok. 

Időközben újabb érdekes ételeket kóstoltam meg, a legközelebbi poszt arról fog szólni.