Ma arról fogok írni, milyenek itt az emberek. :-)

1. Közlekedés

Amíg a városban csatangoltam, megfigyeltem, hogy én vagyok az egyetlen, aki megáll a piros lámpánál. Néhány vezető pedig annyira udvarias, hogy a zöld lámpánál is megáll, hogy a gyalogos átmenjen. Ez nagyon furcsa számomra, úgyhogy volt már olyan, hogy az autó is állt, meg én is. Inkább nem üttetném el magam véletlenül se, de az se jó, ha megállítom a forgalmat, szóval ebbe még bele kell jönnöm. Olyan is van, hogy nincs lámpa, és érdekes módon ott egyértelműbb, hogy mit kell csinálni. :)

Most, hogy van érvényes bérletem, szabadon metrózhatok, ez kikapcsolódásnak se rossz, amikor már nincs kedvem tanulni. Itt is láttam, hogy milyen rendesek tudnak lenni az emberek egymással: egy metrójegy egy óráig érvényes (és át is lehet szállni vele), viszont 20 percnél tovább lehetetlen utazni ezen a vonalon. Ezért nagyon megszokott, hogy aki kijön a metróból, az odaadja a jegyét valaki másnak, vagy pedig leteszi az automatára, így egy másik utas még simán használhatja. :) Ez nagyon kedves gesztus szerintem.

Sokan járnak biciklivel. Lehet kölcsönözni is, és ha az egyik állomástól fél óra alatt odaérsz a másikhoz, akkor ingyenes. Ezt is ki kellene próbálni! Buszok is vannak, de még azokon nem igazodtam ki. A metró a kedvencem, és szerencsére mindent megtalálok a metró vonalán, szóval ez is nagy szerencse. 

2. Bevásárlás

Tegnap találkoztam egy lánnyal, Maelával, akit szintén a couchsurfing-en ismertem meg. (Király ez az oldal!) Elmentünk bevásárolni a piacra. Hetente egyszer van piac a belvárosban, minden szombat délelőtt. Ilyenkor persze az egész város összegyűlik egy viszonylag kicsi téren. Egyből a bio-standok felé vettük az irányt. Nagyon jó ez a piac, csak nem értem, miért ilyen ritkán tartják. Miután végigjártuk a standokat, bementünk a csarnokba, ahol halat, sajtot, húst, kenyeret és bort lehetett venni. Minden olyan jól nézett ki! De sajnos elég drága is volt minden. Végül vettem paradicsomot, hogy feldobjam az erős pistás kenyeret, ezen kívül pedig egy nagyszerű találmányt: a sós vajat. Szerintem majd viszek haza! A sós vaj a legkirályabb. Otthon is lehet kapni, de kb drágább, mint itt (biztos azért, mert itt gyártják). Mivel a piac elég zsúfolt volt, nem maradtunk sokáig, pedig még el tudtam volna nézni egy ideig! A bevásárlás után visszamentünk a Szent Anna térre, ahol leültünk egy kis vendéglő asztalához. Maela két barátja is csatlakozott. Kérdezték, hogy ettem-e már osztrigát. Bevallottam, hogy nem, úgyhogy javasolták, hogy próbáljam ki. :D Az osztriga helyi specialitás. Jó ötletnek tűnt, úgyhogy rendeltünk 4 adagot. :) Amíg vártunk, emlékeztettek rá, hogy az osztriga még él, amikor megesszük, és azt tanácsolták, hogy rágjam meg kicsit, hogy megdögöljön. (Fúúúj!) Aztán következtek a különböző viccek, hogy mit csinál az osztriga, miután az ember lenyeli, szóval vidám hangulatban vártuk az ízletes ételt. :D Mikor az elsőt megettem, nagyon örültek neki, és üdvözöltek Bretagne-ban. Különben elég finom volt, de nem ez lett a kedvenc ételem.

Vannak más helyi különlegességek is, mint például a Breizh Cola vagy a kolbászos palacsinta, ezeket is mindenképp meg szeretném kóstolni. :)

Találtam tegnap egy rendes élelmiszer-boltot, csupán egy metrómegállónyira van tőlem. Mivel piac nincs minden nap, és ha van, akkor is elég kaotikus, ezentúl itt fogok vásárolni. Most már értem különben, miért nincs franciául olyan szó, hogy olcsó. Nincsenek olcsó dolgok. :) Minden jó minőségű, de azt meg is kell fizetni. Szerencsére jól ki tudok jönni az ösztöndíjamból. Ha okosan csinálom, arra is marad pénzem, hogy egy napra elmenjek St Malo-ba, egy tengerparti kikötővárosba, ami innen 70 km-re van (kb. óránként megy vonat innen a szomszédos állomásról). 

3. Utca

Összességében úgy látom, hogy rendesek itt az emberek egymással. Vannak, akik rámenősebbek, és leszólítanak az utcán, de ez ritka. Ha valamit kérdezek, vagy segítséget kérek, bármelyik járókelő szívesen válaszol. Mikor pénzt kellett váltanom, az is simán ment. A boltokban annyira nem mosolygósak, a pékségekben inkább. A város tele van egyetemistákkal, nagyon sok a fiatal. Szinte csak fiatalok vannak mindenhol. 

Holnap lesz az első napom az egyetemen, már nagyon várom, jó lesz végre megismerkedni a többiekkel! És persze ezzel együtt több dolgom is lesz, de azért megpróbálok majd mindenről beszámolni.

Sziasztok!